Skip to content

Gyula Gömbös


Gyula Gömbös Vitéz de jákfa n. Murga, 16 decembrie 1886. – d.München, 6 octombrie 1936. Ofiţer maghiar, politician, şi prim-ministru al Ungariei între 1932 – 1936.

Biografie

Gyula Gömbös s-a născut în oraşul Murga din provincia judeţului Tolna în 26 decembrie 1886, provine dintr-o familie evanghelică. Tatăl lui a predat la învăţătura religiei evangeliste la Murga, mama lui era Mária Weitzel se trage dintr-o familie de naţionalitate germană, între 1893-1897, şi-a terminat şcoala elementară, mai târziu s-au mutat la Sopron aici a continuat studiile la Liceul evanghelist (1897-1901). Din 1901 în oraşul Pecs la şcoala militară a crescut. În 1912 ca Locotenent-major a trecut la Viena unde a fost pregătit ca ofiţer de stat-major. Spre sfărşitului primului război mondial era deja Capitan. În 1918 s-a dus în urgenţa la Budapesta ca să facă parte in guvernul anti-revoluţionar şi a devenit ministru de apărare. În decembrie 1918 era unul dintre iniţiatorii ai institutului maghiar de protejarea puterii.

În 19 ianuarie 1918 la Gólyavár (un oraş) în faţa de o mie de ofiţeri a ţinut o adunare unde a criticat foarte greu Guvernul Mihály Károlyi.

Intrarea în politică

După caderea comunismului lui Kun Béla, Gömbös a intrat in partidul ţărănesc condus de István Szabó a fost ales deputat în adunarea naţională magiară l-a sprijinit pe Miklós Horthy ca să fie ales guvernator. În octombrie 1921 a avut un rol important la bătalia de la Budaörs pentru învingerea lui Carol al IV-lea (la a doua incercare a puciului împotriva lui Horthy ). În guvernul lui István Bethlen în februarie 1922 a fost ales ca şeful organizării noului partid unit. Din 5 septembrie 1929 până în 10 septembrie secretar de stat la ministerul apărării.

În 1929 Horthy il desemnează pe Gömbös ministrul apărari şi General în lipsa lui Horthy, de atunci a devenit sub numele „vitéz de jákfa”, ca ministrul apărarii a ţinut distanţă de politică. A facut foarte mult pentru dezvoltarea armatei şi modernizarea sa. După criza economică din ungaria, István Bethlen şi Gyula au demisionat. În 1 octombrie 1932 Gömbos devine prim-ministru.

Economia şi politica

Cănd Adolf Hitler a devenit Cancelar ai Germaniei în 1933 Gömbös l-a vizitat pe Hitler, şi s-a semnat colaborarea dintre cele două state în privinţa economiei, mulţi politicieni maghiari au crezut ca aceasta alianţă , relaţie va distruge ungaria, eventual Gömbös a hotărit sa ţină mai întăi relaţiile de economie cu Italia şi Austria, dar hitler i-a făcut clar că-n această situaţie germania nu va susţine ungaria împotriva româniei ori iugoslavia pentru a cuceri teritorii. În 1936 Gömbös a cerut dizolvarea parlamentului, şi a ordonat noi alegeri. Horthy a aprobat, rezultatul era ca aripa dreapta asumă controlul în parlament, iar poporul ungar este sub dictatură. În 6 octombrie 1936 Gömbös a decedat.

Gömbös Gyula, vitéz, jákfai

Gömbös Gyula XX. századi magyar történelmünk egyik meghatározó személyisége, tevékenységét nem könnyû tárgyilagosan megítélni.

A murgai evangélikus tanító fia tanulmányai befejezése után hivatásos katonatiszt lett. Harcolt az elsõ világháborúban, s vezérkari századossá léptették elõ. Az 1918-as õszirózsás forradalmat követõen a hadügyminisztériumban vállalt szolgálatot és igyekezett megtalálni helyét a politikai események sodrában. Végül az ellenforradalmi erõkhöz csatlakozott, és a Magyar Országos Véderõ Egyesület elnökévé választották.

Bécsben bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába, majd Szegeden az ellenforradalmi kormány hadügyi államtitkárává nevezték ki. Jelentõs szerepe volt a Nemzeti Hadsereg megszervezésében, és közeli kapcsolatba került Horthy Miklóssal.

1920-ban nemzetgyûlési képviselõvé választották. Számos jobboldali titkos szervezet tagjaként nagy befolyásra tett szert. Az 1921-es királypuccsok idején Horthyt támogatta, megerõsítve ezzel a kormányzó bizalmát.

A következõ évben Bethlen István miniszterelnök õt bízta meg az új kormánypárt választási kampányának irányításával, s õ töltötte be az Egységes Párt ügyvezetõ alelnöki tisztét is. 1923 nyarán szakított a hivatalos politikai irányzattal és létrehozta a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédõ) Pártot. Ennek vezetõjeként szélsõséges, fajvédõ magatartást tanúsított.

Mozgalma sikertelenségét látva 1928-ban kibékült Bethlennel és visszalépett az Egységes Pártba. Államtitkári, majd miniszteri megbízást kapott a Honvédelmi Minisztériumban. Közben felvételt nyert a Vitézi Rendbe. Ettõl fogva használta a „Vitéz Jákfai” elõnevet.

A világgazdasági válság hatása miatt egyre feszültebb helyzetben az ország vezetõ körei úgy látták, hogy a rendszer fenntartásához az erõs kéz politikája szükséges. Ennek megvalósítására Gömböst tartották legalkalmasabbnak, így a kormányzó 1932. október 1-jén miniszterelnökké nevezte ki. Bár az új kormányfõ kinyilvánította, hogy korábbi zsidóellenes álláspontján változtatott, egyébként igyekezett követni az általa korszellemnek felfogott szélsõjobboldali tekintélyelvûséget. Példaképe leginkább Mussolini Olaszországa volt. Megpróbálkozott az „öncélú nemzeti állam” megteremtésével, a korporatív érdekképviseleti rendszer létrehozásával és az egypártrendszerû kormányzás bevezetésével. Radikális kísérletei kudarcba fulladtak. Tévedései között szokás említeni, hogy túl erõsen kapcsolta Magyarországot a náci Németországhoz.

El kell ismerni azonban, hogy tervbe vett reformjaival jobbá akarta tenni az ország társadalmi berendezkedését. Vitathatatlan tény, hogy kormányfõsége idején a hazai gazdaság állapota jelentõsen javult. Ennek ellenére 1936-ra végképp megrendült benne a konzervatív hatalmi elit bizalma. Már küszöbön állt félreállítása, amikor vesebetegsége következtében elhunyt.

%d blogeri au apreciat asta: